Egy gondolat valódi megélése

l2

A tréning során a képzelet erejét és az akarat alkotóképességét használjuk. Mivel akár több hónapon keresztül dolgozunk egy konkrét belső cél eléréséért, bizonyos visszatérő gondolatok beépülhetnek a hétköznapokba is.

.

Milyen gondolatok lehetnek ezek? Jó ez nekünk?

Hétköznapi életünkben, mikor dolgozunk, jövünk-megyünk, emberekkel találkozunk, vajon meddig tart egy gondolat?

Nálam addig tart, míg meg nem születik egy másik gondolat, ami elfedi az előzőt.

Még ha szeretnénk, sem tudunk megélni egy gondolatot valóban mélyen, mert túl rövid ideig tudjuk azt megszakítás nélkül átélni.

Ha valaki szellemi munkát végez, még ha nem is kell elméje teljes kapacitásával a munkára figyelni, mégis folyamatosan döntéseket kell hozni, leveleket kell olvasni, ami problémákat, terveket, információkat tartalmaznak. Egy elme, ami ilyen szinten van elfoglalva, vajon képes-e valami olyan gondolattal foglalkozni, ami nem a munkahelyről, barátainktól, gyerekünktől származik?

Egy ismerősöm ismerőse, aki költő, fizikai munkásként dolgozik egy gyárban Miskolc környékén. Tekercseket szerel össze egész nap, napi 8 órában. Szinte már csukott szemmel képes összerakni azt az egyetlen alkatrészt, amit már hónapok-évek óta napi rendszerességgel szerel össze. Elmondása szerint az elméje e közben olyan nyugodt és tiszta, hogy munka közben és után olyan ihletett állapotai vannak, aminek köszönhetően ő tényleg költőként éli meg napjait, nem pedig gyári munkásként.

Persze nem mindenkinek van szerencséje/bátorsága így munkahelyet keresni.

Vajon van más mód arra, hogy elménket valami olyan dolog foglalkoztassa, ami túlmutat a hétköznapi dolgok gyakorlatias feladatain?

Van aki munka után még órákat köt, van aki sorozatokat néz, van aki olvas. Ezek mind hasonlóképp működnek és megnyugtatják, kontrollált irányba terelik az elme működését. Már ez is félsiker és látszólagos felüdüléshez vezet.

Miért látszólagos, miért félsiker?

Úgy gondolom az elmének van egy olyan képessége, hogy képes a környezet hullámait átvenni és hasonlóképpen rezegni. Ha valaki agresszívan ránkdudál és ordít felénk, abban a pillanatban átjönnek gondolatainkra ezek a feszült agresszív rezgések. Ha jó zenét hallunk, a zene hullámai bekúsznak a fejünkbe és úgy érezzük magunk, ahogy a Zene érezheti magát.

Könyv, filmsorozat, zene így képes átalakítani a belső rezgésünket.

A gond csak ott kezdődik, hogy ezek rövid életűek, és ha épp nincs nálunk a szer, ami az elménk rezgéseit módosítja, máris baj van.

Lehet máshogy?

Én úgy látom, mindenki számára van néhány olyan gondolat, amely mélyebb átélése nem csupán pillanatnyi könnyebbséget képes hozni, hanem gondolkodást és szemléletet tud formálni. Ezek azok a gondolatok, amik egész életünket és az abban betöltött szerepünket képesek átformálni. Ezek a gondolatok nem változtatnak a viág valóságán, minden változatlan lesz odakint a valóságban. Ami változik tőlük, az az ahogy ezt a külső valóságot felfogjuk. Az pedig pont olyan, mintha minden megváltozna. (Gyárimunkásként vagy isnpirált költőként élsz?)

Ahhoz viszont hogy ez működjön a gondolat átélésébe, létrehozásába, alakításába sok időt és aktív smunkát kell belerakni. Annyira sokat, hogy már szinte egy alternatív valóságként létezzen bennünk. Annyira, hogy a fizikai valóságban érzékszerveinkkel is érzékelhető legyen.

Milyen gondolatok képesek erre?

A gondolat formája lehet más és más, ám van néhány motívum, ami szinte mindben fellelhető.

Gondolat, amiben érzed azt, hogy
– egy nálad jóval nagyobb egység része vagy és te magad jóval kisebb részekből állsz össze.
– kapcsolat kicsi és nagy, közeli és távoli között lehetséges és egyszerű.
– egy csodaszámbamenő újjászületés megfelelő előkészületekkel magától megtörténik.
– a merev külső valóság és a bármire képes elme világa nincs elkülönítve.

Ha sikerül elültetni magadban egy ilyen gondolatnak a csíráját, amit folyamatosan táplálsz elméddel, testeddel, szíveddel, nem lesz több szükség könyvre-zenére-szórakoztatásra, hiszen onnantól belőled fakad az a rezgés, ami számodra a lehető legjobb.